Akár kezdhetném úgy is, hogy zajlik a sok kis játszma, mindenki őrülten játssza azt, hogy szeret, vagy nem szeret…. (Ákos)Én ha szeretek valakit barátként, vagy akár szerelemmel, akkor azért bármit megteszek: ha este szól, hogy menjek, mentsem meg egy rosszul sikerült randiból, akkor beülök a kocsiba és utazok 100 km-t, mert szüksége van rám. Büszke vagyok, voltam mindig is arra, hogy Nekem az élet nem egy igaz barátot adott, hanem többet. Erre sokan azt gondolják, hogy ez csak felszínesség, pedig egy cseppet sem. Az elmúlt 30 évemben sok mindent megtanulta, csak egyet nem: gyűlöletet érezni. Valahol ez nagy baj, de én mindenben meglátom a jó, még egy veszekedésben is, és ezáltal nem is tudok haragudni arra, aki megbántott. Ugyanis annak oka van. Hogy mi? Mindig más, helyzetfüggő.
Nem is olyan rég volt egy randim. Megismertem valakit, aki majdnem olyan, mint Én. Azt hinné az ember, hogy akkor minden sínen van, boldogság, öröm következi. Igen, a Hollywood-i filmekben. De ez nem egy film, ez AZ élet, és persze minden máshogy működik, mint egy romantikus moziba. Itt több az akadályozó tényező, főleg engem ismerve, mert én mindig olyankor ismerek meg valakit, amikor valami változik az életemben: vagy egy szerelemből jövök ki, vagy költözök (ami nálam elég gyakori J ). Első alkalommal megnyíltam ennek az embernek, mint még soha senkinek. Lehet, hogy ez volt a baj, de hát Ő ezt hozta ki belőlem. Teltek, múltak a napok, sokat beszélgettünk, találkoztunk, nagyon jól éreztem vele magam. De rájöttem valamire: ha ebbe jobban belebonyolódok nem fog menni az elválás, aminek mindenképp be kellett volna következni, ismerve a jövőmet. Ezért megpróbáltam áthelyezni az életem egy másik síkjára: barátnak. Nem könnyű, de inkább legyen a barátom, akivel mindent megbeszélhetek, mint hogy eltűnjön az életemből. A szerencsétlenségben a szerencse, hogy Ő is így állt hozzá. Pár napja nem nagyon beszéltünk, rossz napjaim voltak, de amikor leírta nekem, hogy boldog, mosolyt csalt az arcomra. Mondták, hogy bolond vagyok, de nekem az fontos, hogy a barátaim boldogok legyenek. Szeretem, de mivel nem lehet Velem boldog ezért azt kívánom neki, hogy Ő legyen az.
Kérdezte két barátnőm is, hogy honnan van ennyi erőm: az élet erre nevelt, meg hát ilyen vagyok, „fordítva vagyok bekötve”…..
De megint tévedtem. Egy beszélgetés alkalmával azt mondta nekem egy sorstársam, hogy csak azért kellünk az embereknek, mert látják bennünk a pozitív energiát , hogy ki tudjuk őket húzni a lelki mélypontból, majd ha ez megtörtént, akkor eldobnak minket. Nem tudom, hogy így van- e ez, remélem nem. Lehet, hogy csak rossz emberismerő vagyok. Akkor meg így jártam. Megint…
