Őszinteség. Kemény és komoly szó. Talán éppen ezért nem is él vele sok ember. Sem a szóval (bár sokan csak úgy dobálják, mintha csak pár betű lenne), sem tettel. Aki viszont nagyon is ezt hangoztatja, talán pont Ő az, aki a legkevésbé érzi át eme egyszerű kis szó jelentőségét. És Ő, aki igaz barát. Kötve hiszem.

Az igaz barát az, aki egy beszélgetést úgy kezd, hogy érdeklődik a másik felől, mikor tudom, hogy neki is annyi lelki nyavalyája van, és bánata, hogy nem győz velük mit kezdeni. És nekem van ilyen barátom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem is egy. De van köztük egy, aki nagyon rövid idő alatt elérte azt, hogy BARÁTOM legyen. Pusztán 3 hónap, napra pontosan. Ennyi idő alatt kinőtte magát ismeretlenből igaz baráttá egy rosszul elsült randinak köszönhetően. Azóta is hálás vagyok a sorsnak (és persze annak, aki lemondta a március 30-i randit), hogy aznap megismerhettem Őt, és azóta is mellettem van jóban, rosszban, akár csak én mellette. Köszönöm Zigóta!!!