Eszméletlenül mozgalmas héten vagyok túl. Nem sok időm volt pihenni, mivel minden délelőtt dolgoztam, délutánokra meg mindig volt programom. A hét csúcspontja pont hétfőn volt, amikor is találkoztam egy olyan valakivel, akit egyszer nagyon szerettem, csak az élet eltávolított minket egymástól. 4 hónapja nem beszéltünk egymással, de most sikerült végre leülnünk egy kávé mellé, és újra úgy beszélgetni, mint amikor megismerkedtünk. Ezen felül találkoztam ég aznap egy nagyon jó emberrel, akivel már 1 éve(!) nem sikerült találkozni. Jól kezdődött szóval a hét. Voltam shoppingolni, moziban a csajokkal (Samantha, Charlotte, Miranda és még 2 csajszi), és egy olyan jó filmet sikerült megnézni, hogy helyenként majd bepisiltem a nevetéstől. Nem sok időm volt gondolkodni, de azért a belsőm nem változott. Viszont egy dolog nem hagyott nyugodni: miért kell az embernek csalódnia a barátaiban? Most nem a három fő barátnőmre gondoltam, hanem egy másikra, aki …… Na de nem ragozom, mert csak megint felidegesítem magam.
Már készülök a 12-ére, amikor újra buli a Bolondban. Sok új arc lesz, akit meg akartam már a chat-ről ismerni, és most lesz velük alkalmam most találkozni. Ennek az egy hónapnak ez is a pozitívuma: újra visszatértem a száááááájber világba és csetelek J
„A lelke mélyén minden nő azt szeretné, ha megmentenék… tini korom óta randizom, elfáradtam, hol van már!?”
Na pont ott :D
